Ha minden hirdetés ugyanúgy néz ki, egyiket sem nézik meg
Tegnap este végiggörgettem egy hirdetési oldalt. Több tucat lakás. A többségnél ugyanaz az ég: az a fajta kék, ami Nyíregyházán novemberben legfeljebb egy képeslapon fordul elő.
Nyakó GergőIngatlan értékesítési szakértő · Basic Group
Miről szól · 3 rész
A fű olyan zöld, mintha minden szálát külön festették volna. Az egyik nappaliban egy kanapé állt, aminek a lába egyszerűen belefolyt a padlóba.
És a szövegek. „Képzelje el, ahogy…” „Valóra vált álom…” „Ez az ékszerdoboz…”
Több tucat hirdetés, és egyikre sem emlékszem.
A szem megtanulja, mit ne nézzen meg
Ez nem rosszindulat a vevő részéről. Ez túlélés.
Aki egyszer elment egy megtekintésre, ahol a „napfényes, tágas nappali” egy északi fekvésű, szűk szobának bizonyult, az legközelebb már nem a képet nézi, hanem azt, hogy lehet-e hinni neki. És amikor tízből kilenc kép ugyanazzal a mesterséges csillogással fogadja, az agya egyszerűen kikapcsol. Nem a lakást látja, hanem a mintát. A mintára pedig nem kattint.
A lánc, amit senki nem akart elindítani
Senki nem azzal a szándékkal nyitja meg a képszerkesztő AI-t, hogy rontson a piacon. Gyors, ingyenes, és elsőre látványos. Csakhogy amit egy ember csinál, az ötlet. Amit mindenki csinál, az már zaj.
És ez a zaj nem áll meg a saját hirdetőjénél. A felturbózott képek miatt a vevők csalódnak. A csalódott vevők gyanakvóvá válnak. A gyanakvó vevő pedig ugyanúgy átgörget azon a hirdetésen is, amit valaki napokig készített, valódi fotóval, pontos leírással, becsülettel.
Ez a legigazságtalanabb része az egésznek. A gagyi nem csak magát fojtja meg, hanem a jót is maga alá temeti.
Nem a gép a hibás
Én is használok mesterséges intelligenciát. Sokat. Gyorsabb vele a munka, és jobb is. De van egy különbség, amit érdemes kimondani: az AI eszköz arra, hogy jobban gondolkodjak, nem arra, hogy ne kelljen gondolkodnom.
Egy gép nem tudja, hogy abban a házban a reggeli fény a konyhára esik. Hogy a szomszéd utcában épül az új iskola. Hogy ennek a lakásnak az igazi vevője nem egy fiatal pár, hanem egy nyugdíjas, aki a lépcsőt akarja elkerülni. Ezt csak az tudja, aki ott állt az ingatlanban, és végiggondolta.
Egyszer valaki azt mondta nekem egy megtekintés után: „Pont olyan, mint a képeken.”
Ritkán hallom ezt mostanában.
Pedig szerintem ez a legnagyobb dicséret, amit egy hirdetés kaphat.